Így rongyosan

Ha eljössz könnyüléptekkel érkezz tavasz meg ne zavard

temetők, sírok nyugalmát- teríts  ki zöldfátyolát kibontott hajadnak.

Így rongyosan állok meg előtted tavasz s leborulok

megcsókolni  lábad nyomán  a virágzó kiskerteket

hóvirág, vonatra szállok,  majd messze visz

nem emlékezve télmarta bőröm égő sebeire

sem városok bugyogó semmi életére- így rongyosan